Pávapörkölt

(Sokkal jobb mint zsengié)

Melon:

Julio és Julia


Az asztalnak volt két oldala,
Julio ült a jobb oldalra,
Vele szemben bal oldalra,
ült a szépséges Júlia.

(refrén)

ó szent malakiás
száll je ránk holnapután
shalieni shalieni shalala

Mikor felálltak ebédtől,
mind megteltek a levestől,
És mivel egy meg egy az kettő,
kilencből hét szintén kettő.

(refrén)

ó szent malakiás
száll je ránk holnapután
shalieni shalieni shalala


Tehát ketten mentek szépen
kézenfogva, agyilag épen,
leültek egy tölgyfa alá,
s ott érte őket el a halál.

(refrén)

ó szent malakiás
száll je ránk holnapután
shalieni shalieni shalala


(végakkord)
Meghaltak ott kérem szépen,
a levesben volt sok méreg,
bizony....
A szakácsnő tette bele,
tele volt a töke vele.
bizony...


(refrén)

ó szent malakiás
száll je ránk holnapután
shalieni shalieni shalala

(refrén lassan elhalkulva még kétszer.)

Szegény Annát most Adélka cserbenhagyta, felrak róla egy szörnyű megszarozott képet. XD

Ide fog felkerülni, a folytatásos regényem első fejezete. Ha elolvastad légyszi kommentelj, mert érdekelnek a vélemények.

Első fejezet:  Jared

 

Végigfutottam a kihalt folyosón. A folyosón összesen csak három ember tartózkodott. Kimberly, ő, meg én. Kimberly turcsi ujjai szinte teljesen körbefonták Jared vékony kis nyakát, míg a lány másik kezével a fiú kezében a csontokat ropogtatta.

Ereszd el te idióta! –kiáltottam rá.

Kimberly-t mindenki utálta. Csak mert olyan volt amilyen. A tanároknak hízelgett, ajándékokat hozott nekik.  Kimberly-t mindenki csak bántotta, akármit is csinált. De úgy tűnik Kimberly-nek is bántania kellett valakit, hogy visszaadja az elfojtott sérelmeket.

Jared-et mindenki, hát hogy is mondjam… sajnálta. Igen Jared-et mindenki sajnálta. Nagyon vézna volt, és mindig félt. Amikor megijedt, rettegett, olyankor a legtöbbször hánynia kellett utána. Talán az idegesség okozta.

Engedd már el!-szóltam megint.

Kimberly szorítása lazult.

-Na mi van? Félsz , hogy elhányja magát?- kérdezte Kim miközben gúnyosan felkacagott.-… vagy netán az őrangyala vagy?

Legszívesebben leütöttem volna, de nem mertem, egyrészt mert lányokat megütni nem szabad, másrészt rögtön rohant volna valamelyik tanárhoz, és a tanárok gondolkozás nélkül hittek volna neki. Ki ne dőlt volna be a mosolygós, bájos kis talpnyalónk. Jared csak állt és megszeppenten pislogott.

Már nyúltam én is Jared nyaka felé, hogy  megpróbáljam leszedni a lány hájas ujjait, de ekkor magától lefejtette, és hátrálni kezdett.

-Figyelj te kis takony! rikkantotta, miközben mutatóujjával Jared felé bökött.- Legközelebb kicsinállak, és akkor nem lesz itt a te kis haverod. Megértetted? kérdezte, és közben gúnyosan felkacagott. Majd végigszaladt a folyosón, és eltűnt a lépcsősoron.

Jared-hoz fordultam.

-Jól vagy?- kérdeztem tőle kissé aggódva. Kimberly ujjának a nyoma ugyanis még mindig látszódott sovány nyakán.

Biccentett, hogy jól van, már megszokta. Megragadtam és elindultunk mi is kifelé az iskolából.

-Gyakran csinálja?

-Mind.. mindennap.

-Értem.-bólintottam.

Ez után csendben mentünk egy ideig. Bandukoltunk egymás mellett a metróig. De a csend nem volt kínos, hiszen annyi mindent jelentett. Azt, hogy megvédtem, azt hogy hálás nekem, és még mennyi mindent.

-Te tényleg a haverom vagy?- kérdezte csendesen.

-Naná.- feleltem mosolyogva.- akiknek ugyanaz az ellenségük, azok mind barátok.-kacsintottam rá, természetesen Kimberly-re célozva.

-Utálom Kim-et.

-Hát igen.. ezt nem csodálom.

-Köszi, hogy megvédtél. Ha tovább szorongat azt hiszem, elhánytam volna magam.

-Nincs mit, bárki megtette volna.

Itt elváltak útjaink, ő ugyanis a másik irányban lakott, tehát a másik metróra szállsz fel.

-Hát akkor szia haver!- köszönt el szégyenlősen.

-Viszlát haver! –köszöntem el én is vigyorogva, majd mind a ketten felszálltunk, egy ellenkező irányba induló metróba. Ahogy eltűnt a szerelvény az alagútban még integettem neki, bár valószínűleg nem látta már. Miközben mentem haza arra gondoltam, hogy most valami jót tettem. Ha nem maradok bent a javítódolgozat miatt a gimnáziumban, talán sosem tudom meg, hogy mitörténik, miután kicsöngetnek az utolsó óráról is. Hazaértem és beléptem az öreg házunkba. Végigfutottam a folyosón.

 

 

 

Hát igen blogírásra adtam a fejem, de hát minek ha olyan ritkán írok bele...
(Nem mindegy? úgysem olvassa senki.)

Elkezdtem könyvet írni és tök jó lesz..
(jajj lelkem hanyadszorra mondod, aztán egyiket sem fejezted még be.)

Beléptem egy zsonglőrklubba...
(Persze aztán úgyis megunod mielőtt elkezdődne...kb. ennyire vagy kitartó...)

Én nem vagyok kitartó? Miért akkor én milyen vagyok? Amilyen vagyok talán olyan, és én mint a megrepedt tükör, ezredszerre is másmilyen vagyok. De miért? Nem tudhatom. És ha te tudod... én??? nem tudom.. akkor senki sem tudja, én már csak ilyen vagyok, de hát az sem baj. vagy igen? Megfojt a bizonytalanság, és mazsolák vannak a krémtúróban, minden mazsola egy szög a koporsómban... mindegy már nincs sok hátra...

A Tárogató út vén épületét már régóta verdesi a szél, és reszketnek a fák. Félnek.... Mitől?

Attól amitől mindannyian félünk..

Hát mostanában semmi de tényleg semmi sem történt velem. Áhh nem is tudom hogy mit írjak. Ja újra van telepítve a gép.

Im just too slow to have fun. So what?



idézetek egy pionír naplójából.

Most biztos minden emberke tök jófejnek tart, hogy ilyen gyakran írok ide. Teszem azt én igyekszem, csak aztán van ez a fránya számítógép tilalom meg ilyenek. Na szóval. Mi történt velem a múltkori post óta. Hát. Vasárnap voltam életem első martionos taliján. Mondjuk jól éreztem magam, de egy kicsit meredek volt így elsőre. Amúgy sem stílusom csak így egy csomó ismeretlen emberrel találkozni. Mondjuk a martionos emberkék közül azért egy párat már ismertem de őket csak msn-ről. Szóval ott játszottunk meg ilyesmi. Aztán a hét másik gyújtózsinórja a kedd volt. Levették a fogszabályzómat. IGEN!! ^^ Annyira örültem neki. Ez volt a legjobb dolog már régóta. Szerdán mehettem is a kivehetőért, de annyi baj legyen. Közben az orvos egy csomó hivatalos mondatot mondott. Ilyeneket, hogy a tiszta készüléket mivel kell mosni meg ilyenek. Na jó tudom, hogy ez most picit hülyén hangzik, de akkor így gondoltam. Nagymamám jött el velem, mert valami személyigazolványos embernek kellett átvennie. Amúgy nekem is kéne már legyen, de ez egy rejtély, hogy miért nem mentem el még kiváltani. Vagyis nem is annyira rejtélyes, valószínűleg annyi az egész, hogy eddig eszembe sem jutott. A kivehető fogszabályzó meg egész jó, csak az a baj vele, hogy reggel úgy fáj tőle a fogam. au

Nos hát mi más címet adhatnék a mai postnak, mint ami. Mert hát ez a köztéma. Pedig én nem annyira tapasztaltam a szerencsétlenséget, pedig eléggé tartottam tőle. Sőt egész jó volt az egész, kivéve, a 100 perces, tehát duplaórás irodalomtémazáró. Ennek is mondjuk megvannak a pozitívumai. Nem kell rá tanulni, hiszen fogalmazási feladat. Sokat kell rizsázni, és lelkizni. Viszont elég nehéz címek voltak feladva. Ilyenek, hogy a sors szerepe a drámákban. De amúgy egész jó nap volt. Akkora poén volt. Hazajöttem, és megnéztem egy ilyen videót. Én szarrá röhögtem magam rajta, várjatok ide is rakom.https://www.youtube.com/watch?v=Otcj0rLZpYc
Csak nem alakítja linkké. Másoljátok be felülre abba a sorba, ahova a honlapokat is kell írni.
Aztán cserkészeten morzéztunk, és szivattam a Páldomot. Páldom=hülye zombi gyerek

Na végre hazaértem nagyon jól éreztem magam, úgy hogy most megírom a párizsi utazásomat.
3. Kedd
Ez a nap csak az utazással telt. Átmentem a Széher úti lakásra, ott megebédeltünk Ancsival. Aztán elszaladtam a boltba tv paprikáért. Aztán megjött az airport minibus, és kimentünk a ferihegy 2a terminálra. Vártunk egy ideig majd felszálltunk a gépre és nem sokkal utána megérkeztünk Párizsba a Charles de Gaulle reptérre, onnan busszal, és metróval Ancsi kis lakásához. Amúgy Ancsi a nagynéném, de ez asszem fentebb említve van. Aztán vacsorára ettem pizzát fagyit, és nem sok kellett hozzá, hogy elaludjam.
4.Szerda
Sokáig aludtam, majd reggeli és elmentünk sétahajózni a Szajnára. Jó volt, de nagyon fújt a szél. Ancsi odaadta a fényképezőgépét, hogy használjam, amíg ott vagyok. Így is tettem kattogtattam elég rendesen már amennyire engedték a lehetőségek. A hajókázás után egy olasz étteremben ebédeltünk, spagettit meg ilyeneket. Délután Orsay múzeum, impresszionisták, monet, manet, millet, meg az összes. Vacsora, és utána bedőltem, és Scrabble-eztem egyet Ancsival, mert neki ez a kedvenc játéka. Nem nyertem :(.
5.Csütörtök
Igazi francia reggeli, bagettel meg mindenféle sajttal, aztán elmentünk megnézni a Picasso múzeumot. Én nem szeretem annyira Picasso műveit, de meg kell hagyni, tényleg nagyon jól festett. Utána még elmentünk a Luxembourg kertbe, a Curie múzeumba. 5 nobel díj az azért szép, egy családban. Utána ebéd egy francia ebédlőben. Saláta, csirke stb. Délután shoppingoltam amíg Ancsi dolgozott. Majd bementem az uszodába, Ancsi ugyanis úszóedző. Hazamentem, és néztem Az Abigélt dvd-n, vacsora és alvás.
6.Péntek
A reggeli megint az volt, nem is írom le többször, hogy mi mert azért annyira nem érdekes. Délelőtt csak pihentem, befejeztem az Abigélt. Zseniális film, de tényleg, úgy hogy valószínűleg el fogom olvasni a könyvet is. délután shopping.
7.Szombat
Sziszi érkezett hozzánk délelőtt. Sziszi a másik nagynéném, és elmentünk az unokatestvéremhez, Sziszi gyerekéhez, Dávidhoz. Meglátogattuk őket. Dávid, a felesége Natalie, és a kisbabájuk Salome. Érdekes, de szép neve van. Utána meg leautóztunk Rouen-ba, mert Sziszi ott lakik.
8.Vasárnap
Az etretai tengerpartra mentünk. Gyönyörű sziklás tengerpart, utána pedig Deauxville-be ott pedig homokos tengerpart, és kagylógyűjtés. Utána vissza Rouenbe, és azonnal elaludtam.
9.Hétfő
Délelőtt Roueni városnézés, Szt. Johanna, katedrális, kóla. Majd vonatra szálltunk, és visszamentünk Párizsba, és a Cartiére Latinba.
10.Kedd
Shopping souvenirek, és a rodin múzeum.
11. Szerda
Hazautazás


Nos a végén egyre rövidebben írtam le a napokat mert elfogyott az írási lelkesedésem.